Jubal Anderson Early

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Jubal Anderson Early
Jubal Anderson Early
Beceneve	Katonái Old Jubilee és Ol' Jube néven emlegették, Robert E. Lee pedig Bad old man (rossz vénember)
Született	1816. november 5. Red Valley, Franklin megye, Virginia, Amerikai Egyesült Államok
Meghalt	1894. március 2. (77 évesen) Lynchburg, Virginia, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgársága	amerikai
Nemzetisége	amerikai
Szolgálati ideje	1837–1838 1846–1848 1861–1865
Rendfokozata	altábornagy
Egysége	Észak-Virginiai Hadsereg 2. hadtest
Csatái	Szeminol háborúk Mexikói–amerikai háború Amerikai polgárháború Első Bull Runi ütközet Williamsburgi ütközet Hétnapos csata Malvern Hilli ütközet Észak-Virginiai hadjárat Cedar Mountaini ütközet Második Bull Runi csata Antietami csata Első Fredericksburgi ütközet Chancellorsville-i csata Gettysburg hadjárat Overland hadjárat Spotsylvania Court House-i ütközet Cold Harbori ütközet Petersburg ostroma Második Shenandoah-völgyi hadjárat Kearnstowni ütközet Cedar Creeki ütközet Waynesboroi ütközet
Szülei	Ruth Hairston Early
Iskolái	West Point
Civilben	Jogász
Jubal Anderson Early aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jubal Anderson Early témájú médiaállományokat.

Jubal Anderson Early (Red Valley, Franklin megye, Virginia, 1816. november 5. – Lynchburg, Virginia, 1894. március 2.) az amerikai polgárháború konföderációs, déli erőinek tábornoka volt. A háború folyamán végig a keleti hadszíntéren szolgált, először egy dandár élén, majd mint Stonewall Jackson, később Richard S. Ewell hadosztályparancsnoka, még később pedig önálló műveletekre képes hadtestparancsnokságot kapott. Early vezette az 1864-es Második Shenandoah-völgyi hadjáratot, melynek keretében portyáján eljutott Washington határáig. Katonai pályafutása mellett sikeres jogi karrier állt mögötte. A polgárháború után előbb Mexikóba, majd Kanadába menekült. 1868-ban elnöki kegyelmet kapott és hazatért. Visszatért a jogi pályához és a „déli ügy” krónikása lett. Élete végéig a Konföderáció híve maradt. A Déli Történelmi Társaság által megjelentetett cikkei az 1870-es években naggyá növesztették A Konföderáció veszett ügyének mítoszát, s hosszan tartó irodalmi és kulturális jelenséget teremtettek.^[1]

1. ↑ Ulbrich, 2000 1221. o.